Nagy Imre Mártír Miniszter elnökre emlékeztünk

Kedves Barátaim, Ismerőseim!
Kedves Kaposvári és Somogyi emberek!

Ajánlom mindenkinek magánemberként a tegnapi napról készült bejegyzésemet, amely az MSZP által rendezett Nagy Imre megemlékezést mutatja be, melyet magam is segítettem, mert egyetértek azzal, hogy változásra van szükség. Továbbá fontosnak érzetem magam is azt, hogy megemlékezzünk Nagy Imréről Kaposvár szülöttéről a Mártír Miniszterelnökről. 
A megemlékezés napján azt sem felejthetjük el, hogy 1989. október 23-án Budapesten, a Kossuth téren kikiáltotta a Magyar Köztársaságot az átmenetileg a köztársasági elnöki teendőket is ellátó Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, így e napon a Magyar Köztársaság újbóli megszületését is ünnepeljük.
 
A tegnapi napon 2013. október 22-én az 1956 október 23-án kitört forradalom előestéjén városunkban Kaposváron megemlékezést tartottak több helyen is. Ezen megemlékezések közül az egyik jelentős helyszín Nagy Imre Mártír Miniszterelnök szülőháza volt a Fő u. 77. szám alatt található épületnél, ahol sokan összegyűltek. Itt kezdődött meg az a múltidézés és megemlékezés, amely során a jelenlévők egyszerre idézték fel a forradalmárok emlékét, és tettek hitet a mártír miniszterelnök öröksége mellett.
A Fő u 77. szám alatti ház falán elhelyezett Nagy Imre emléktáblájának megkoszorúzása után az ünneplők a mártír miniszterelnök szobrához vonultak a Csokonai u.-i parkhoz. A fáklyás felvonulás során semmiféle atrocitás nem történt, igaz egyenruhás és civil rendőrök sokasága biztosította a menetet. 

A megszokottaktól eltérően az ünnepség nem a Nagy Imre szobornál, hanem az Agóra előtti téren zajlott. Azon a téren, ami a jövőben Nagy Imre nevét viseli.
Az Agóránál mintegy félezer ember hallgatta a szónokokat, elsőként Pintér Attilát, az MSZP kaposvári elnökét, aki azt mondta, hogy Nagy Imre a 20. századi történelmünk legnagyobb alakja, hiszen személye, példamutatása a legkevésbé sem vitatható, s politikai hovatartozástól függetlenül mindenki elismeri emberi és politikai nagyságát.

Ezt követően mutatkozott be Huszka Imre újságíró, az Együtt PM Szövetség országgyűlési képviselő jelöltje, aki eredményes megválasztása esetén képviselheti majd a baloldali összefogást és a Kaposvári, Somogyi embereket.
Huszka Imre arról beszélt hogy került Kaposvárra és arról hogyan élte meg 1956-ot:
Ahogyan Pintér Attila barátom is említette, valóban 1956-nak „köszönhetem”, hogy kaposvári lettem, persze ez korántsem ok arra, hogy magántermészetű dolgokkal untassam Önöket, de úgy gondolom, hogy van ennek a történetnek egy mozzanata, amely szolgálhat ideillő tanulsággal.
Miután édesapám letöltötte börtönbüntetését, melyet a forradalomban való részvételéért szabtak ki rá, szüleimnek nem volt maradásuk tovább Kiskunfélegyházán, ide költöztek Kaposvárra, hogy új életet kezdjenek. Az apám „bűne” mindössze annyi volt, hogy közreműködött a vörös csillag leverésében, és, miután a forradalom napjaiban a rendőröknek és az ávósoknak nyomuk veszett, puskával a vállán segített fenntartani a közbiztonságot. Ezért lehetett kapni akkoriban majd’ négy évet.
Kérem, ne gondolják, hogy édesapám érdemei nyomán kívánok együttérzést vagy szimpátiát kelteni magam iránt! Az ok, amiért ezt a történetet – most először – nyilvánosan elmondom, egy talán apróságnak tűnő mozzanat, amely nekem ilyenkor, október 23-a táján mindig eszembe jut. A letartóztatás természetesen házkutatással járt együtt, melyet „törvényesen”, hatósági tanúval celebráltak. A lakás után következett a padlás, ahol az egyik nyomozó minden előzmény nélkül, célirányosan a legtávolabbi sarokba ment, és onnan előhozott egy zsírpapírba csomagolt pisztolyt egy gúnyos mondat kíséretében: „Na, azt hiszem, mégiscsak meglesz a statárium!”
És ekkor történt az, ami miatt ezt a történetet úgy éreztem, hogy megoszthatom önökkel: a hatósági tanú, egy szomszéd, közölte az ávósokkal, hogy ő bizony nem írja alá a házkutatási jegyzőkönyvet, mert biztos abban, hogy az a fegyver nem volt ott. És hiába volt kérlelés, fenyegetés, megmakacsolta magát. Pedig nem voltak különösebben jóban a szüleimmel, és – amennyire tudtuk – párttag is volt, mégis úgy gondolta, hogy „mindent ti sem tehettek meg”. És szembeszállt. És úgy gondolom, hogy ugyanez a civil bátorság dolgozott Nagy Imrében is, aki október 28-ára eljutott odáig, hogy ki merte mondani: ez egy forradalom, és azoknak van igaza, akik fegyvert fogtak az önkény ellen. A többit tudjuk: haláláig kitartott amellett, hogy döntése helyes volt.
Másoknak, például Pozsgay Imrének, egy kicsit több idő kellett ehhez a felismeréshez, ő éppen annak a városnak, Kecskemétnek a pártmunkása volt azokban az időkben, és akkor még „hasított körmű kis senkiknek” – értsd: disznóknak – nevezte a forradalmárokat a megyei lapban, Nagy Imrére pedig olyan kifejezéseket használt, amit itt, ezen ünnepi alkalommal nem szeretnék elismételni Önöknek. Pozsgay harminc-egynéhány év után jutott el – szóban legalábbis – a népfelkeléshez, persze előbb körültekintően egyeztetett Grósz Károllyal és a Politikai Bizottsággal. Pozsgay Imre most, immár sokadik szerepében, sokadszorra is megdicsőülve ott ül Orbán Viktor jobbján. Alkotmányoz, tanácsokat ad. És szentül meg van győződve arról, hogy makulátlan politikai pálya áll mögötte.
Én viszont ezekben a napokban csak azokra a valóban nagyszerű emberekre tudok gondolni, akik már mindannyian a földben nyugszanak, de a kellő pillanatban, a maguk helyén, legyen az történelmi magasság, vagy egyszerű, akár hétköznapi szerep, tiszta és ép erkölcsi érzékkel helyes döntést tudtak hozni, bármi is lett, lehetett ennek a következménye. És úgy gondolom, hogy erre, erre a tiszta erkölcsi döntésen nyugvó civil bátorságra minden korban szükség van. Most, napjainkban különösen.
Köszönöm, hogy meghallgattak, szép és méltóságteljes ünnepet kívánok mindannyiunknak.

Huszka Imre beszéde után Mesterházy Attila az MSZP országos elnöke lépett a mikrofonokhoz.

Mesterházy Atilla elmondta: hogy -Mint minden történelmi pillanat, 1956 is megteremtette a maga hőseit. Hétköznapi emberek váltak egyik napról a másikra a nemzet történelmének alakítóivá. Idősek és fiatalok vették fel a harcot az elnyomás ellen. Ki fegyverrel, ki tollal, ki a gondolat erejével, de egyforma eltökéltséggel, hősiességgel és önfeláldozással.
Nagy Imre azért lett a forradalom miniszterelnöke, mert a nép tudta, hogy szabadságot, biztonságot és jólétet akart minden magyarnak. Egy volt azok közül, "akik a szocializmust emberségesen akarják, kevesebb áldozattal, több kenyérrel és szabadsággal, félelem és terror nélkül".
Nagy Imre azért vált történelmi hőssé, mert ezekért a célokért kész volt mindhalálig kitartani és áldozatvállalásával életben tartotta ’56 eszmeiségét az elnyomás hosszú évtizedeiben.
’56 minket, hazafias magyar baloldaliakat a nemzet olthatatlan szabadságvágyára emlékeztet. Ez a szabadságvágy tört felszínre az elnyomás alól ’56 októberében: ez vitte akkor az utcára a tömegeket, majd a barikádokra a hősöket.
Mindenki, aki az elnyomás ellen akkor felemelte a szavát vagy később a fegyverét, nem akart mást, mint jobb, biztonságosabb és szabadabb életet.
Ugyanez a vágy él, érvényes és aktuális ma is.
Mert ne tévedjünk, hölgyeim és uraim! 1956 októberében ugyanazt harsogta minden torok, ugyanazt akarta a nép: szabadságot és demokráciát!
1956-ban zajlott, de 1989-ben győzött a forradalom. A rendszerváltásban teljesedett be ’56 akarata: demokratikus köztársaság lett a hazánk.
Nagy Imrének, társainak és valamennyi forradalmárnak ezért nem egyszerűen azt a néhány szabad és felemelő októberi napot köszönhetjük, hanem minden egyes napot, amit 1989-óta szabadon tölthetünk.
Ma, 24 évvel a köztársaság kikiáltása után azonban a demokrácia és a köztársaság eszméi meggyengültek. Ma már nem érvényesülnek úgy, ahogy azt 1956-ban megkövetelte, és 1989-ben megvalósította a nemzet.
A mai hatalom szemében csak az állam formáját jelenti a köztársaság. A tartalmát kiüresítették, és nem hagytak meg mást, csak a látszatát. Nemcsak hazánk hivatalos elnevezéséből tűnt el a köztársaság: megfosztották ettől a mindennapjainkat is.
A közérdeket felváltotta egy szűk társaság önérdeke.
A mai hatalom nem tekinti magára nézve kötelezőnek a köztársaság alapegyezményét: azt, hogy ha képviseleti úton is, de a nép uralkodik. Ma ezzel szemben egy szűk kör uralkodik a nép felett. Az állam összes intézményétől és tagjától pedig azt követelik, hogy alattvalóként, szótlanul tűrje az uralkodást.
De van egy másik oka is van annak, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a szabadság vágya milliók számára beteljesületlen maradt a mai napig.
Ma is milliók és milliók szenvednek a szabadság, a biztonság hiányától, mint 57 évvel ezelőtt azért, mert millióknak nem jut munka és kenyér. Ma 4 millió ember él a létminimum alatt, félmillió gyermek éhezik, millióknak nincs munkájuk, nincs biztos megélhetésük.
Márpedig a szabadságot csak az tudja megélni, aki meg is tud élni.
Ezért ma minden korábbinál nagyobb szükség van a valódi, felelős és igazságos baloldali politikára.
Munkát, kenyeret, szabadságot és jólétet teremteni kivétel nélkül mindenkinek. Ez a baloldal történelmi küldetése a mai napig.
Mi, magyar baloldaliak igazságos Magyarországot akarunk. Olyat, amelyben a biztonság, a szabadság és a jólét mindenkinek egyformán osztályrésze lehet. Gazdagok és szegények, idősek és fiatalok, nők és férfiak, munkaadók és munkavállalók, városiak és vidékiek – mind összetartozunk. Ezért mi mindenki Magyarországát akarjuk megteremteni. Azt az országot, ahol nemcsak a kevés kiváltságos boldogul, hanem minden egyes ember.
Az mára világos mindenkinek, hogy a jelenlegi kormány egyikből sem ad a többségnek eleget, viszont elvesz, amit és amennyit csak lehet. A gyerektől az esélyt, a nőtől a lehetőséget, a munkavállalóktól a megélhetést, a vállalkozótól a piacot, az időstől a biztonságot. A kormány szerint a lemaradók csak az élen járók haladását hátráltatják. Ezért szerintük hátra lehet hagyni az út szélén több millió magyart.
Pontosan ez az, amibe mi baloldaliak soha nem törődünk bele. Ez az, ami ellen mi, szociáldemokraták mindig is küzdöttünk és mindig is küzdeni fogunk. Nem törődünk bele abba, hogy ilyen nagy jövedelmi különbség legyen emberek között. Ezért a baloldal történelmi küldetése és felelőssége minden eszközzel azért küzdeni, hogy csökkentsük a társadalmi különbségeket.
Mi nem hagyunk hátra senkit! Nekünk mindenki számít. A nélkülöző gyermekek éppúgy, mint a kiszolgáltatott nők. A biztonságtól megfosztott munkavállalók ugyanannyira, mint a túlélésért küzdő kisvállalkozók. És mindenki között kiemelten a nyomorgó nyugdíjasok.
Ők azok, akiket minden lehetséges eszközzel védeni és támogatni fogunk. Ők azok az emberek, akik az MSZP számára a leginkább számítanak. És akik csak ránk számíthatnak.
Ma, amikor annyian a puszta megélhetésükért küzdenek, amikor szabadságunkat a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság, a pénztelenség korlátozza, nem lehetünk elnézőek, nem lehetünk megalkuvók.
Ezért ma ugyanazt akarjuk, amiért ’56-ban küzdött Nagy Imre, Bibó István, az összes demokratikus baloldali és szabadságszerető magyar.
1956 egy új korszakot nyitott a második világháború utáni időszak történelemében. Egy kis közép-európai nép bebizonyította az egész világnak, hogy szembe lehet, és szembe kell szállni minden önkénnyel.
Ezért azzal őrizzük legőszintébben a forradalom és szabadságharc emlékét, ha szakadatlanul küzdünk egy igazságos, demokratikus, szabad Magyar Köztársaság megteremtéséért. Hogy szabadságban, biztonságban, napról napra egy kicsivel jobban élhet minden magyar.
És nincs reménytelen küzdelem, ha annak célja a szabadság, az igazságosság és a jobb élet megteremtése. Legyen bármilyen hatalmas, tűnjön bármilyen erősnek az elnyomó hatalom, le lehet győzni.
Nagy Imre Kaposvár szülötteként, hazájáért életét áldozó, nagy formátumú államférfiként beírta nevét a történelembe. Megingathatatlan hite, szilárd erkölcsi tartása és elszánt kitartása példát mutat mindenkinek.
Nagy Imre öröksége az egész nemzeté!
’56 pedig tanulságot hordoz mindenkinek. Arra emlékezteti a demokrácia híveit és arra figyelmezteti a demokrácia ellenségeit, hogy a nép akaratával szemben a hatalmat nem lehet hosszú távon fenntartani.
Az egykori forradalmárok azt üzenik a mának, hogy a szabadságot és a demokráciát nem elég kivívni: azt nap mint nap meg is kell védeni.
A baloldal legnagyobb és legerősebb pártjának elnökeként, szabadságszerető magyarként ezért fogadalmat teszek.
Innen ígérem minden demokratának és üzenem az elnyomó hatalomnak: kitartóan, keményen fogunk küzdeni! 2014-ben újra kivívjuk a csorbítatlan szabadságot! Újra lesz szabad Magyar Köztársaság!

A beszédek elhangzása után a felszólalók közösen koszorúzták meg Nagy Imre szobrát.

(A képek és a szöveg egy részének
forrása: az Internet - fecebook, mesterhazyattila.hu/)